Cseke Kerékpár Értékesít? Rt.

Végre megszereztem a hiányzó Duna Maraton trófeát

Sziasztok! Nagyon rég szerettem volna a Duna Maratonon nyerni, de mindig peches voltam a Pilis hegységet körbeölelõ versenyen. Már az elsõ Duna Marcikon is indultam, amikor a Budai várból a visegrádi várig volt az útvonal. Hol defekt hátráltatott, hol éppen nem tudtam indulni sérülés miatt... Csak nem akart összejönni még egy dobogós helyezés sem, egy kicsit mumusomnak éreztem a Duna Maratont. :)
Most is csak egy jó edzésnek indultam el, a közelgõ XCO OB-ra jó alapot adott, ezért nem bántam, hogy rövidebb lett a hosszútáv. :) Egész héten országúton készültünk edzõmmel, Ottó bával, majd a verseny elõtti nap terepeztem egy órát, mégse szokjak el teljesen a montizástól. :) Tízkor volt a lassú rajt a Salamon torony macskaköves részéig, aztán a meredek résztõl Szalay Peti megnyomta. Én nem álltam be egybõl utána, még nem éreztem magam bemelegedve és még sok volt hátra. A lankásabb aszfalt úton Kusztor Petivel, az országúti bajnokkal vezettük a mezõnyt.
Ezután beértünk terepre, Blazsó Marci kezdett akciózni, meghúzta a sort, itt még 4-5-en voltunk elöl. Majd Marcival megléptünk egy kicsit a Pap-rétre vezetõ úton. Az egyik lejtõn gondjaim akadtak, egy vízelvezetõ megdobta a hátsó kerekemet és mindkét lábam kicsatolódott a pedálból. Szerencsére felsõtestbol meg tudtam tartani magam (hála a kondi edzéseknek), hogy ne nyomjak egy mogyoróst a váz felsõcsövén. :) Visszacsúsztam az ötödik helyre, de még szem elõtt voltak a többiek. Gyorsan fel tudtam zárkózni. A kidõlt fákhoz Marcival ketten érkeztünk, de rossz irányból próbáltuk meg kikerülni, ezért a többiek utolértek minket. Visszafordultunk, és átmásztuk a fákat. A Dobogókõre vezetõ emelkedõt még együtt kezdtük meg, aztán a meredek résznél elhúztam a többiektõl. Az itató zónában felvettem egy Maraton Max-os kulacsot, és Gabi által frissen töltött oxigénes vizet. Egész jól megléptem Marcitól, majd a Pilisszentlélekrõl kivezetõ aszfaltos úton megtévesztett egy ösvény bejáratánál lévõ szalag. Terepen tettem egy-két perces kitérõt, így megint elõttem volt Marci a második dobogókõi masszás elején. A meredek lépcsõs résznél leszakítottam, így a dobogókõi frissítõ zónába egyedül, kis elõnnyel értem fel. Buzsó Adritól megkaptam az X-iont maraton gélemet,
kulacsot és az X-oxigént
Innentõl már a középtávosokkal egy pályán mentünk a célig. A lefeléken nem tudtam mindenhol gyorsan elõzni, ezért Marci utolért. Még Pilisszentlászlónál együtt mentünk, itt kaptam Erikától még egy Marton Max-os kulacsot. Többször próbálkozott Marci meglépni, de nem sikerült neki leszakítani. Majd az utolsó hosszú mászásnál (kb. 15 km volt hátra) én megnyomtam egy kicsit, és ismét leszakítottam. Nagyon jó érzés volt, amikor készségesen elengedtek, és még szurkoltak is a közép/rövid távosok. A célig még nyomtam egy közepesen erõs tempót. A Fellegváras fölfelét jobban meghúztam, nem akartam a végén leváltani kisebbik tárcsára. A Duna parton nem volt senki mögöttem, biztosnak látszott a gyõzelmem.
A gáton kaptam Ottó bától egy pofán locsolást, nagyon jól esett, és már be is futottam. :) Végre sikerült a Duna Marci trófeát is elhódítani. Jó erõben éreztem magam, jó edzés volt. A pálya is nagyon tetszett. Kövesebb volt, mint az elmúlt években, és sár is csak egy-két helyen maradt meg, élveztem a versenyt. Köszönöm a klubomnak, (Magellan Kõbánya TC) hogy jó feltételeket biztosított. Köszönettel tartozom családomnak az itatásért és mindenkinek, aki szurkolt nekem és bízott bennem... Találkozunk az OB-én, szurkoljatok...! 2010. július 08. Buruczki Szilárd www.buruczki.hu