Nem sokkal az indulás előtt tudtuk meg, hogy a londoni olimpiára a pontgyűjtés 2010. május 23-tól 2012. május 23-ig tart. A NOB nem engedélyezte a 4 éves kvalifikációt, ezért ismét 2 év nemzetek ranglistája számít. Késő volt lemondani az utat, ezért nem volt mit tenni menni kellett... Az erdélyi verseny után három napot voltam csak itthon. Már csütörtökön indultunk a válogatottal és a Euro – One csapattal a belga világ kupára. Hosszú út állt előttünk, Houffalize kb. 1200 km-re van hazánktól, ahol már több éve rendeznek VK-t.

Ebben az évben támogatók hiányában majdnem elmaradt, pedig a belgáknál nagyon népszerű a hegyikerékpár sport is, voltak is nézők szép számmal.
Este érkeztünk meg a La Roche nevű kis városba, ahol a szállásunk volt 3 napig. Ez a pályától kb. 30 km-re volt. A hosszú utazás után a többiek elmentek még átmozgató edzésre, sajnos én nem tudtam velük tartani. Rosszul éreztem a gyomrom, és fájt a fejem is, inkább kipihentem az utazás fáradalmait.
Szerencse, hogy nem mentem el a többiekkel tekerni, mert kidobtam a taccsot, bringázás közben elég ciki lett volna. A kiadós méregtelenítés után már jobban voltam, de még vacsizni nem mentem. Andris rendes volt, hozott egy zsemlét, jólesett, köszi. :)
Másnap a reggelinél már teljesen rendben voltam, pótoltam az elvesztett folyadékot és szén-hidrátot.
Ezután megnéztük a pályát, illetve neveztek a többiek. Elkezdtünk menni a startkörön, ahogy becsatlakoztunk a rendes körpályára, az első emelkedőn kiszúrta a hátsó kerekemet egy földből kiálló hegyes gally. A külső gumi oldalfalán 1,5 cm szakadt ki, ekkora szakadást a tej sem fogott meg.
Visszatoltam a bringát az autóhoz, sehol senki, hívtam telefonon Valter Tibit, de nem volt elérhető a szám. A többiek közül Andrist sikerült elérni, neki sikerült felhívnia Tibit, hogy jöjjön kinyitni a buszt. Tibiék még a hosszú sorok miatt, másfél órát vártak a rajtszám felvételre. Hátsókerék csere után tudtam menni a pályán 1,5 kört, egy felvezetőt + egy teljes kört. Nagyon poros, száraz volt a pálya. Egy S kanyaros letörés nehezítette a pályát. Két közepesen hosszú, meredek és több kisebb emelkedővel kellett megküzdeni. A felvezető kör egy hosszú meredek aszfaltos emelkedővel kezdődött, de még ez sem volt elég, hogy széthúzódjon a mezőny.
Vasárnap, a verseny napján, esősre fordult az időjárás, hol beborult, hol kiderült az ég.
Elég szeszélyes volt az idő, ahogy vége volt a nők futamának kisütött a nap. Országúton melegítettünk egy darabig, mint pl. Absolon, Nino Sulter-ék. Megint kezdett beborulni az égbolt, és egy pillanat alatt leszakadt az ég. Gyorsan siettem vissza, de a nagy tömegben a csapatsátorhoz lassan lehet eljutni, hogy görgőn folytassam a bemelegítést. Már nem sok időm maradt görgőzni, de még korán volt a depóba álláshoz, megtréfáltak a fentiek. :)
Beálltunk a depóba, majd szólítottak a rajthoz, kis csuszás a rajtolásnál. Összesen 205-en indultunk, még át sem haladtunk a rajtkapun, már összeakadás, megtorpanás. Aztán kezdődött a meredek aszfaltos emelkedő, megint egy összeakadás miatt kellett teljesen lelassítani.
Az emelkedő tetején beérünk terepre. Az összeszűkült pályán tolás, sorban állás, és így folytatódott a felvezető körben. Az első két körben nem éreztem magam valami fitti-palinak, még nem melegedtem be teljesen a hideg, esős idő miatt. A második körben láttam a célkapunál, hogy 9 perces hátrányban vagyok az elsőhöz képest. Nem jósoltam magamnak, hogy be tudom fejezni kör hátrány nélkül. Aztán egyre jobban ment. A 170. helyről előzgetésbe kezdtem, elég sok ridert utolértem. Juhász Zsolt és Parti Andris is előttem volt a harmadik körig, akiket beértem. Andris küszködött a láncával, a sár miatt ugrált neki bizonyos áttételeken. Egymást előzgettük a 3-4. körben. Az utolsóban már nem jött velem Andris, én még 4 versenyzőt leszedtem. Nem hittem, hogy kiengednek az 5. körre is. A legjobb magyarként a 112. helyen végeztem, kb. maradtam a rajtpozíció által besorolt helyen. Úgy érzem, hogy jobb rajtolással többre is képes vagyok, remélem a következő világ kupán szerencsésebb leszek, illetve az időjárás sem lesz ilyen bolondos. A technikára nem volt panaszom. Nálunk Hermida nyerte a futamot, a nőknél Eva Lechner.
Benkó Barbi az utolsó körig 25. helyen volt, amikor kicsúszott az egyik kanyarban, sajnos nem tudta befejezni a versenyt. Erdélyi Eszter 45. helyen végzett és még Módos Gabi először indult világ kupán, a biztos 3 pontot megkapta a 106. helyért. Barbinak gyors gyógyulást, Eszternek és Gabinak gratulálok a pontszerző helyhez.
Köszönöm a segítséget a Euro-One-nak, Pinyonak külön köszönet a profi oxigénes víz supportért. :)
A versenyről és az edzésekről a Garmin Edge 500 komputerrel felvett adatok: http://connect.garmin.com

Szilárd
www.buruczki.hu

2010. május 4.

(fotók hamarosan)